MAGYAR BÍRÓI EGYESÜLET
1122 Budapest, Tóth Lőrinc utca 6.

„Ha tehát nézeteltérés támad az emberek között, akkor a bíróhoz fordulnak; viszont bíróhoz menni annyit jelent, mint az igazságossághoz menni, mert a bírót élő igazságosságnak kell tekintenünk, s a felek úgy fordulnak a bíróhoz, mint egy középen álló emberhez.”

/Arisztotelész: Nikomakhoszi etika/

 

Az etikai kódex témájának a fent idézett műtől kezdődő kifejtése a cikk terjedelmét jelentősen meghaladná és nem is bizonyulna praktikusnak, ugyanakkor látnunk kell, hogy a sokoldalú szerző mind a mai napig érvényes gondolatot fogalmazott meg.

 

Az etika vagy erkölcstan az emberi cselekedeteket irányító erkölcsi értékek és társadalmi normák rendszerezése, tudományos vizsgálata. A fenti idézetből kitűnik, hogy „…a bírói szerep olyan különleges társadalmi elvárásoktól meghatározott – mint amilyen például a bírói státuszhoz kötött az az elképzelés, hogy a bírónak igazságot szolgáltatva kell döntést hozni a jogvitában – melyeknél fogva önállóan, minden más jogászi foglalkozástól elkülönítve kell szólnunk a bírói hivatásról.”[1]

Az emberek életét ilyen jelentősen és tartósan befolyásoló hivatás nem nélkülözheti azt az erkölcsileg feddhetetlen, pártatlan és az igazság kiderítésére törekvő eljárást, amely ad absurdum annak is elfogadhatóvá teszi a végső döntést, akire nézve az esetlegesen hátrányos. A magyar bírói etikai kódex történetének, jellegének elemzése azért aktuális, mert jelen pillanatban folynak egy új etikai kódex megalkotásának munkálatai. Érdemes ezért a hatályos kódex megalkotásának történetét áttekinteni, összehasonlítani az új koncepcióval illetve külföldi példákkal.

 

A bírói hivatás mindennapos gyakorlása terén a cikk szerzőjének közvetlen tapasztalata hiányában az egyes szabályok kiragadása és elemzése álláspontom szerint nem lenne hiteles, így az értekezés tárgya sokkal inkább a kódex elfogadásának, személyi hatályának elemzése.

 

A bírák jogait és kötelezettségeit elsődlegesen meghatározó jogszabály a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CLXII. törvény (Bjt.). A jogszabály korábbi állapotához (1997. évi LXVII. törvény) képest jelentős tartalmi változást nem tartalmaz a bíró erkölcsi kötelezettségei körében, azonban formailag világosabb kategóriákba rendezi azokat. Az általános kötelezettségek között találjuk a befolyástól mentes, részrehajlás nélküli eljárás vagy az ügyféllel szembeni tisztességes és pártatlan magatartás tanúsításának kötelezettségét, ezen kívül az összeférhetetlenségre és a nyilatkozattételre vonatkozó szabályokat találhatjuk meg itt, a további munkaviszony gyakorlásával kapcsolatos szabályok mellett. Ezek a normák határozzák meg a bírói hivatás gyakorlásának tágabb, törvényi keretét, a bírói karban ezek ismert, általános szabályoknak tekinthetők, ezért részletes ismertetésüktől e helyütt eltekintenék.

 

A részletes ismertetés hiányának további oka egyrészt, hogy az etikai szabályok éppen a fenti normák által le nem fedett magatartások vizsgálatát hivatottak segíteni, másrészt pedig a Bjt. a bíró fegyelmi felelőssége című fejezetében körültekintően foglalkozik azon magatartásokkal, „ha egy bíró vétkesen a szolgálati viszonyával kapcsolatos kötelezettségeit megszegi, vagy az életmódjával, magatartásával a bírói hivatás tekintélyét sérti vagy veszélyezteti”, ugyanis ez a Bjt.105.§ értelmében fegyelmi vétségnek minősül és fegyelmi eljárást vonhat maga után. Ezeket a kategóriákat tekintve az etikai vétségeket a fenti b) pont alá lehetne besorolni.

 

Az etikátlan magatartás mibenlétének elméleti fejtegetése helyett idéznék egyet a 2005-ben létrejött Országos Bírói Etikai Tanács (OBET) első állásfoglalásai közül: "Az a bírói magatartás, amelynek tanúsítása során a polgári perben eljáró bíró a tárgyalás megnyitása előtt a tárgyalóteremben a feleket arról tájékoztatja, hogy egészségi állapota miatt az ügyben nem tudott felkészülni, majd az orvos foglalkozású peres fél segítségét elfogadja és ezt követően az ügyben eljár, döntést hoz, etikátlan."[2] Az állásfoglalás alapjául szolgáló tényállást tovább árnyalja, hogy a bíró döntése a segítségére siető fél számára kedvezett. Az állásfoglalás indokolása lényegében az orvosi segítség elfogadására, mint a pártatlanság és a bírói függetlenség elvének megsértésére, továbbá a felkészületlen munkavégzésre, mint etikai kódexbe ütköző magatartásra alapul, tetézve azzal, hogy ez utóbbi a felek tudomására is jutott.

 

A fenti magatartás ugyan összeütközésben van törvényi alapelvekkel mégis érezhető, hogy a fegyelmi felelősségre vonás szabályai talán túl szigorúak lennének ebben az esetben. Leginkább a fenti b) pontra alapított fegyelmi vétség megállapítására adhat okot, ha az ott meghatározott következményekkel járna. Az ilyen és hasonló esetekben válik szükségessé tehát az etikai kódex alkalmazása.

 

Az OBET szervezeti és működési szabályzatában rögzített jogosítványok nem tartalmaznak a bíróval szemben kiszabható fegyelmi büntetéseket.[3] Ezzel kapcsolatban tartom szükségesnek felhívni a figyelmet arra az etikai és a fegyelmi szabályok közötti különbségre, hogy az etikai "kódexeket nem oktrojált formában kell megismertetni a szabályozás alanyaival. Egy etikai kódex csak akkor lehet hatékony, ha a követése önkéntes módon történik."[4] Ebből kifolyólag főbb céljának kell tekinteni a megelőzést, mint a szankcionálást, ezért is épül fel jogtechnikailag lex imperfecta-jellegű normákból.

 

A bírói etikai kódex megalkotását 1993-ban a Magyar Bírói Egyesület kezdte el szorgalmazni. Az 1996-97-es években, az igazságügyi reformtörvények megalkotásának időszakában az Országos Választmányban egy Bjt. rendelkezéseken alapuló etikai kódex képe merült fel. A kódex előkészítéséről az Országos Igazságszolgáltatási Tanács 1999-ben határozott először, majd 2004-ben a hivatalos programjai közé is beemelte. A tervezet elkészítésére a Magyar Bírói Egyesületet kérte fel, amelynek eredményeként 2005-ben létrejött etikai kódex végül egyesületi iránymutatásként lett elfogadva.[5]

 

A kódex történetének rövid áttekintése azért szükséges, hogy megvilágítsa azt a jelenlegi állapotot, amely szerint egy nagy létszámú és szakmai, érdek-képviseleti tevékenységében meghatározó, ám kötelező tagsággal nem rendelkező egyesület által elfogadott, tartalma szerint azonban minden bíró részére iránymutatásként szolgáló etikai kódex van érvényben. Ezen felismerés fényében érthetjük meg, hogy talán ezért nem általánosan elismert és nem érezhető a kódex minden bírót kötelező hatálya. Távolról sem kritikai megjegyzésként, inkább pontosan ide illeszkedése miatt idézném az MTA Jogtudományi Intézet segédmunkatársának egyik előadásán elhangzottakat: „… tartózkodni kell attól, hogy a kódexet egyfajta ajánlásként fogadják el. A kötelező erőt még az etikai kódextől sem muszáj megtagadni.” [6] Igaz, hogy a szerző az országgyűlési képviselők etikai kódexének megalkotását segítette, ennek ellenére a megállapítás a bírói etikai kódexre is érvényes lehet.

 

Többek között ezen anomália kiküszöbölése is célul szolgálhatott, amikor az Országos Bírói Hivatal elnöke 234/2012 (VII.24.) számú határozatában a bírósági integritás Munkacsoport felállításáról döntött. A munkacsoport feladata a határozat szerint a bírák és az igazságügyi alkalmazottak, valamint a bírósági szervezetet és igazgatását érintő törvényességet, pártatlanságot, tisztességet, szakmaiságot, diszkriminációmentességet biztosító program és protokoll kialakítása. A bírák és igazságügyi alkalmazottak feddhetetlenségét, valamint a bírósági szervezet értékközpontú, átlátható és számon kérhető működését biztosító intézkedések kidolgozása.

 

A dr. Turi Tamás által vezetett munkacsoport 2013 januárjában kapott felkérést a bírói etikai kódex újraszabályozására, azóta egy tervezet el is készült, amelyhez számos módosító javaslat érkezett, így további kiegészítése várható, ezért elsődlegesen a főbb célkitűzéseit mutatnám be.

 

Mindenekelőtt a kódexnek ki kell terjednie minden bíróra, általánosan elfogadott kell, hogy legyen és alkalmas a különböző élethelyzetekben elvárható viselkedési normák megjelenítésére. Lényegi kérdés tehát a kódex legitimációja, annak eldöntése, hogy melyik bírói fórum fogadja el. A kódex tervezetre érkezett javaslatok többségében arra irányulnak, hogy az elfogadó szervezet az Országos Bírói Tanács legyen, azonban jelenleg a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (Bszi.) nem ruházza fel az OBT-t ezzel a hatáskörrel.

 

További kérdésként merült fel az etikai és fegyelmi vétség elhatárolása eljárási és szankcionálási szempontból. A Munkabizottság arra a megállapításra jutott, hogy az etikai vétségek kisebb súlya és ennek megfelelő enyhébb szankcionálása indokolja, hogy eljárásjogi szempontból is elkülöníthető legyen az etikai a fegyelmi vétség miatt indult eljárástól, míg a felelősség megállapítását a fegyelmi ügyekben eljáró szolgálati bíróság hatáskörébe utalná.

 

Ezen felmerülő kérdések továbbgondolását szeretném elősegíteni külföldi példák elemzésével. Az irodalomjegyzékben szereplő Kondorosi-Uttó-Visegrády szerző hármas által jegyzett mű (továbbiakban borítója színe után „piros könyv”) mérföldkő a bírói etika kutatása szempontjából. Kiváló kiindulópontot ad annak elemzéséhez, hogy az Európai Unió más tagállamai milyen szabályozást választottak a bírói etikai kódexek területén.

Az interneten elérhető észt, lett és litván szabályozásban végeztem kutatást tekintve, hogy azokról megfelelő mennyiségű háttéranyag állt rendelkezésre. Az észt szabályozás részletesebb bemutatása mellett a lett és litván szabályozás kiegészítése lehet a piros könyvben szereplő példáknak. A vizsgálódás főbb kérdései tehát: melyik fórum fogadja el az etikai kódexet és melyik jogosult megszegése esetén eljárni, elválik-e az etikai a fegyelmi vétségtől végül milyen szankciók alkalmazhatók?

 

Észtországban az Észt Bírák Egyesülete Együttes Ülésén (en banc) fogadja el a bírói etikai kódexet. Az ülést az igazságügy miniszter vagy a legfelsőbb bíróság elnöke hívja össze minden év februárjának második péntekén, amelyen az észt bíróságok valamennyi bírája részt vesz. Az etikai kódex elfogadás mellett az Együttes Ülés a fegyelmi ügyek eldöntésére 5 kerületi és 5 elsőfokú bírósági bírót delegál a Legfelsőbb Bíróság Fegyelmi Kamarájába.[7]

Litvániában a litván bírák Általános Gyűlésén fogadták el a jelenleg hatályos etikai kódexet 2006-ban.[8] A lett bírák etikai kódexét a Lett Köztársaság Bíróinak Konferenciáján fogadta el 1995-ben.[9]

Az általam vizsgált országokra – a kódex elfogadásának körében – is érvényes az a megállapítás, amelyre a piros könyvben található etikai kódexek „világtérképe” alapján is juthatunk, tudniillik hogy a legtöbb európai országban az etikai kódexet a bírák egyesülete, szövetsége vagy egyéb fóruma fogadja el. Elvi jelentőségű, hogy az elfogadó testületben minden bíró részt vehessen, tehát a kódex általánosan elismert lesz, minden bíróra nézve kötelező volta nem kérdőjelezhető meg. A döntés érvényességéhez természetesen nem szükséges 100%-os támogatottság, elegendő lehet, a teljes bírói kar több mint felének egyszerű többséget elérő szavazata, mint például a litván bírák esetében.

 

A kódex szabályainak megsértése Észtországban fegyelmi eljárást von maga után. Litvániában a Bírói Etikai és Fegyelmi Bizottság jár el első fokon, nevéből adódóan etikai és fegyelmi kérdésekben egyaránt, amennyiben fegyelmi szankció kiszabására is sor kerül, az ügy az Igazságszolgáltatási Becsület Bíróságán folyik tovább.[10]

Lettországban a Bírói Fegyelmi Bizottság jár el. Hatásköre kiterjed az olyan fegyelmi vétségek elkövetésének elbírálására is, mint például a szándékos törvénysértés az ítélet meghozatalában, a bíró munkavállalói kötelezettségének megsértése, a súlyosan hanyag ítélkezés vagy a pártokban, illetve politikai szervezetekben való részvétel jogellenes továbbfolytatása. A Bizottság döntésével szemben fellebbezési lehetőség van a legfelsőbb bírságon működő Fegyelmi Bírósághoz, amely felülvizsgálja a Bizottság döntéseit.[11]

A fentiekből következik, hogy az etikai és a fegyelmi vétség elbírálására a vizsgált államok egységesen fegyelmi eljárást alkalmaznak. A felelősség megállapítására hivatott szerv Észtországban és Lettországban is a legfelsőbb bíróság szervezetrendszerében működik, míg Litvániában független, különböző fokozatú bíróságokról delegált tagokból áll.

A magyar bírósági rendszerrel való összehasonlítása során a fenti megállapítás azért bír jelentőséggel, mert a külföldi példákban a fegyelmi jogkört gyakorló szerv az igazságszolgáltatási rendszer szakmai felügyeletét ellátó legfelsőbb bíróság szerve. A magyar igazságszolgáltatási rendszer igazgatási és szakmai irányítása az OBH létrehozásával elkülönült egymástól, a bírói kar – az etikai kódex tervezetéhez intézett javaslataiban – jelentős része az OBH irányítása felett ellenőrzési jogkört gyakorló OBT feladatává tenné az etikai kódex elfogadását. Tekintettel arra, hogy a Bjt.102.§-a illetve a Bszi.103.§ (3) bekezdés b) pontja szerint a munkacsoport által is alkalmasnak talált szolgálati bíróság elnökét és tagjait az OBT nevezi ki, így tulajdonképpen az igazgatási ágon elfogadott etikai kódex felett egy ugyancsak igazgatási úton megválasztott, szolgálati bíróság őrködne, az igazgatási és szakmai terület ebben a vonatkozásban nem mutatna átfedést.

 

A szankciókat tekintve a lett Fegyelmi Bizottság a következőket alkalmazhatja:

-          kritika, feddés és fizetéscsökkentés

-          a fegyelmi eljárás iratainak az ügyészi hivatal részére történő megküldése büntetőeljárás megindításának megfontolására

-          a bíró hivatalából való felmentésének indítványozása.

A litván Igazságszolgáltatási Becsület Bírósága által használt szankciók a megrovás, a feddés és a szigorú feddés.

Azt tapasztalhatjuk, hogy a vizsgált tagállamok fegyelmi testületei mindenképpen alkalmaznak szankciót, azonban ahogyan az etikai és fegyelmi felelősség megállapítására  vonatkozó eljárások között, úgy az alkalmazott szankciók terén sem használnak megkülönböztetést.

A Bjt.124.§ (1) bekezdése tartalmazza a fegyelmi vétséget elkövető bíróval szemben kiszabható fegyelmi büntetéseket: feddés, megrovás, egy fizetési fokozattal való visszavetés, vezetői tisztségből való felmentés, bírói tisztségből való felmentés indítványozása. Annak érdekében, hogy a fentebb már részletezett etikai és fegyelmi vétségek súlyuknak megfelelően megkülönböztethetőek legyenek a munkacsoport indítványozta a jogkövetkezmények további kategóriáinak bevezetését, mint például a kedvezmények megvonása, az etikai vétség megállapítására okot adó cselekmény belső intraneten történő közzététele.

 

A készülő etikai kódex tervezetéről annyi mindenképpen elmondható, hogy a jelenlegi szabályozásnál terjedelmesebb, külön paragrafusokban szerepelteti a bírók etikus magatartását körvonalazó elveket, mint például a függetlenség, az összeférhetetlenség, a gondosság vagy a tisztelet és együttműködés elvét, törekedve a különböző élethelyzetekben elvárható viselkedési formák megjelenítésére. A külföldi példákból csupán gondolat ébresztőként kívánok utalni egy, az észt bírói etikai kódex általános rendelkezéseit lezáró normára, amely szerint: „a szakmai etika elvárásait jogi alapokon, a bírák fegyelmi kamarájának döntései, úgy a kialakult bírói joggyakorlat, mint az idősebb bírák véleménye és a bírák lelkiismeretének irányvonalai mentén kell értelmezni. A bírónak ezen elvekhez kell igazítania magatartását az etikai kódexben tételesen nem szabályozott esetekben.”  Mint ahogyan az emberi magatartások teljes spektrumát, úgy a bírói etika érvényesülésének aspektusait sem lehet hézagmentesen paragrafusokba rendezni, ezért talán megfontolásra alkalmas ötlet lehet a magyar bírói etikai kódexben is hasonló elvet rögzíteni.

 

Budapest, 2013. november 30.                                             dr. Szabados Dániel

                                                                                               bírósági fogalmazó

 

Irodalomjegyzék:

 

  • Arisztotelész: Nikomakhoszi etika
  • Dr. Orosz Árpád: A bírói hivatás etikája, Bírák Lapja 1994. évfolyam 2. szám
  • Dr. Dósa István: A bírói viselkedéskultúra, Bírák Lapja 1994. évfolyam 3-4. szám
  • Dr. Soltész Judit: A bírói szerep, Bírák Lapja 2000. évfolyam 1-2. szám
  • Dr. Mészár Róza: A törvény szolgája az ítélkező bíró, Bírák Lapja 2002. évfolyam 1. szám
  • OBET SzMSz: http://www.mabie.hu/orszagos-biroi-etikai-tanacs/ugyrend

 

 

 

[1]  Dr. Orosz Árpád: A bírói hivatás etikája, Bírák Lapja 1994. évfolyam 2. szám

 

[2]    4/2006. számú OBET határozat, forrás: http://www.mabie.hu/node/24

[3]    http://www.mabie.hu/orszagos-biroi-etikai-tanacs/ugyrend

[4]    Dékány Tamás: Az etikai kódex elfogadása a korrupció ellenes harcban Belügyi szemle 2003. 51. évf. 9. szám 49.old. (későbbiekben borítója után „piros könyv”)

[5]    Kondorosi Ferencz, Uttó György, Visegrády Antal: A bírói etika és a tisztességes eljárás 2007. 48-68.old.

[6]    Koi Gyula: Az országgyűlési etikai kódex tervezetének megalkotása, Állam- és Jogtudomány XLIX. évfolyam 2008, 113. old.

[7]    http://www.ekou.ee/eng/judicial.htm

[8]    http://www.teismai.lt/en/self-governance-of-courts/general-meeting-of-judges/

[9]    http://at.gov.lv/en/resources/laws/judicial-disciplinary-liability-law/

[10]  http://www.teismai.lt/en/the-judicial-ethics-and-discipline-commission/about-commision/

[11]  http://at.gov.lv/en/about-the-supreme-court/the-disciplinary-court/disciplinary-proceedings/