In memoriam dr. Kőrös András (1952-2026)

Mély megrendüléssel búcsúzunk dr. Kőrös Andrástól, a Kúria nyugalmazott tanácselnökétől, a magyar családjog meghatározó alakjától, a bírói hivatás nagy tudású és nagy tekintélyű képviselőjétől, aki 2026. szeptember 1-jén, életének 75. évében hunyt el.

Kőrös András egész szakmai életét a bírói hivatás, a jogtudomány és a családjog szolgálatának szentelte. Bírói pályáját 1977-ben kezdte, majd 1988-tól a Legfelsőbb Bíróságon, később a Kúrián folytatta munkáját. 1997-től a családjogi tanács elnökeként meghatározó szerepet töltött be a családjogi ítélkezés alakításában. Részt vett az új Polgári Törvénykönyv Családjogi Könyvének előkészítésében, számos tanulmány és szakmai munka szerzőjeként, valamint a Családi Jog folyóirat alapító főszerkesztőjeként is maradandót alkotott. Munkássága többek között a Juhász Andor-díj arany fokozatával és a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjével kapott elismerést.

Tudása azonban nem csupán írásaiban és döntéseiben maradt fenn. Tanított, előadott, kollégákat és joghallgatók nemzedékeit segítette abban, hogy a jogszabályok mögött meglássák az embert és az élethelyzetet, valamint elsajátítsák azt a szemléletet, hogy a családjogi ítélkezés nem pusztán szakmai tudást, hanem különös felelősséget és emberséget is kíván.

A bírói talár mögött pedig egy sokoldalú, a kultúra és a közösség iránt is érzékeny ember élt. Szülővárosához, Újpesthez egész életében szoros szálak fűzték; közösségi munkáját is elismerték, többek között Újpest díszpolgárává választásával.

Talán kevesebben tudták róla, hogy a költészet is fontos része volt életének. 2024-ben jelent meg Tér és Idő felett című kötete, amely saját versei mellett dédapja, Kőrös Endre költeményeit is magában foglalja. A kötet különös fényt vet arra az emberre, aki a bírói talár és a jogtudomány szigorú világán túl a költészetben is otthonosan mozgott. Versei között diákkori és későbbi művek egyaránt helyet kaptak – mintegy összekötve az élet különböző korszakait, a múltat és a jelent.

Kőrös András szakmai öröksége tovább él mindazok munkájában, akik tőle tanultak, írásait olvasták, döntéseivel és gondolataival találkoztak. A magyar bírói közösség számára pedig nemcsak egy kiváló bírót és jogászt jelentett, hanem egy olyan kollégát és szakmai példaképet, akinek tudása, igényessége és az emberek iránti figyelme nyomot hagyott.

Emlékét a magyar bírói közösség kegyelettel és tisztelettel megőrzi.